Pushing Daisies / Halottnak a csók

Vannak sorozatok, amik évek óta pihennek a várólistádon, és hiába jutna rá minden nyáron időd, hanyagolod őket. Aztán meg vannak olyanok, am...

Vannak sorozatok, amik évek óta pihennek a várólistádon, és hiába jutna rá minden nyáron időd, hanyagolod őket. Aztán meg vannak olyanok, amik előbukkannak a semmiből, és hiába lenne ezer más sorozat, amit nézhetnél, mégis pár nap alatt ledarálod őket. Ez utóbbi kategóriába esett nálam Bryan Fuller remekműve, a Halottnak a csók is, amihez (sajnos) még csak most volt szerencsém.

A történettel furcsa módon az amerikai sütik iránti rajongásom hozott össze, ugyanis a Pushing Daisies főhőse, Ned történetesen pitesütőként éli mindennapjait. Már amikor nem magánnyomozó barátjának, Emerson Codnak segít bűnügyeket felgöngyölíteni különleges képessége segítségével. Ned egyetlen érintésével képes visszahozni a halottakat az életbe, ám az "ajándék" nem jár ingyen, és a következményekkel nem egyszerű együtt élni. A bonyodalmak akkor kezdődnek, amikor Ned feléleszti gyerekkori barátnőjét, Chuckot, ám az újraegyesülést akadályozza, hogy Ned újabb érintése visszaküldené a lányt a halálba - ezentúl azonban örökre.


A sorozatnak összetéveszthetetlenül édes és karakteres stílusa van. Gyönyörűen keveri a Tim Burton-től megszokott, harsány színekkel és eltúlzott formákkal tarkított látványvilágot az Amelie csodálatos élete és az 500 nap nyár miatt ismerősnek tűnő narrációval és az abban megjelenő hirtelen csavarokkal, és az egészet megbolondítja pont kellő mértékű iróniával és öniróniával, valamint kellemes mértékű izgalommal, drámával, szerelemmel és humorral. Persze, habos-babos álomvilág az egész, de pont az teszi szerethetővé és különlegessé a Halottnak a csókot, hogy ezt a kellemesen jóleső realista iróniát és akár szarkazmust egy ilyen giccshalmazban kapjuk meg. Minden annyira valószínűtlen, mint egy gyermekmese, mégis ahogy sodródunk a sztorival, előbb-utóbb az érzelmek túlságosan is valóságossá válnak.

Ahhoz persze, hogy magával ragadjon ez a sorozat, nem volt elég a látvány, a történet és a stílus: elengedhetetlenek voltak a szerethető karakterek és az őket megformáló zseniális színészek is. Lee Pace tökéletesen hozta számomra a pitesütőt, legalább olyan édes volt, mint az általa készített süteményei, és az első pillanattól kezdve elkerülhetetlen, hogy a szívedbe zárd ezt a szerencsés/szerencsétlen srácot. A Chuck nevű lány karaktere bár néha idegesített, összességében messze a pozitív sávban mozgott a sorozat egésze alatt, Anna Friel a lehető legtöbbet kihozta a szerepből és úgy vált különleges csodabogárrá, hogy elkerülte, hogy közben Audrey Tautou vagy Zooey Deschanel kiköpött másává váljon. Az egyik kedvenc szereplőmmé a pénzéhes magánnyomozó, Emerson Cod vált, aki amellett, hogy a legjobb poénokat szállította a nézőknek, a két évad alatt hatalmas jellemfejlődésen is keresztülment. Külön öröm volt persze Kristin Chenowethet a képernyőmön látni, aki Olive-ot, a Nedbe reménytelenül szerelmes pincérnőt alakította. Olive is szinte állandóan a humor kimerülhetetlen forrása volt, ebben pedig, mint ez számomra már többször is kiderült, Kristin igazi királynő.

A Pushing Daisies groteszk, a szó legnemesebb értelmében. Vicces, izgalmas, ironikus, odaragaszt a képernyőhöz, szórakoztat és elvarázsol. Ha van egy kis időtök a nyáron, ha szeretnétek lehetetlenül nevetséges bűntények után nyomozni hőseinkkel, esetleg kedvet kaptatok a pitesütéshez, vagy csak okot kerestek, hogy órákon át bámulhassátok Lee Pace-t feltűnés nélkül (amit megértek), akkor nyugodt szívvel tudom ajánlani a Halottnak a csókot. A két évad mindössze 22 negyven perces részt ölel magába, úgyhogy az időhiány nem lehet kifogás.

A tovább után pedig, micsoda csoda, kiélem egy kicsit a rajongásom egy challenge kitöltésével, tele spoilerrel.





Mivel nagyon nehéz megfelelő kihívást találni, összeollóztam magamnak a legfontosabb kérdéseket, éljen a ravaszságom.

1. Kedvenc karakter: Olive - Bár imádtam a pitesütőt és Emersont is, magamat is kicsit meglepve Olive volt az, akivel a legtöbbször szimpatizálni tudtam. Annyira édesen vicces, naiv és bájosan bugyuta volt, amikor kellett, akkor viszont bármikor ott volt a többiek mellett, rengeteget segített nekik, és néha nagyon okos meglátásai voltak. És szerettem, hogy néha énekelt. Meg hát Kristin Chenoweth, kell ennél több?
2. Legkevésbé kedvelt karakter: Charles Charles - Oké, ez kicsit furcsa, de engem Chuck apja abszolút kikészített, mióta visszatért a halálból. A legnagyobb kérdésem amúgy is az maradt a sorozattal kapcsolatban, hogy mi lett az apukákkal, vele is, meg Ned apjával is, mert ez engem érdekel. De idegesített. Ne bántsa Nedet, nem engedtem meg neki.
3. A karakter, akire a legjobban hasonlítasz: Ned - Oké, soha nem leszek olyan cuki, mint főhősünk és nincs semmilyen különleges képességem, de én is nagyon szeretek pitét sütni és sokszor én is sütésbe folytom a dühöm, haragom, szomorúságom, csalódottságom. Valamint nagyon nehezen bocsátok meg saját magamnak. És nagyon ragaszkodó is vagyok. És nem szeretem megbántani a körülöttem élőket.
4. Kedvenc epizód: 2x10 The Norwegians - Nem hiszem, hogy hosszabb magyarázatot igényelne, de úrsiten egy egész rész, amiben 3 ember norvégzászlós ruhában parádézik, egy hatalmas norvégmintás autóval, nekem ennél nem kell több. Ráadásul szerintem az egyik legizgalmasabb rész volt, és imádtam, ahogy összekavarodtak benne a szálak. Emellett még szerettem a kajaversenyes részt is, mert Olive és Ned nagyon jó páros. Meg KAJA.
5. Legkevésbé kedvelt epizód: 2x02 Circus, Circus - Annyira sosem rajongtam az ilyen bohócos, cirkuszos, eltűntlányos, pantomimes históriákért. Bár Emersonról ebben a részben egy csomó dolog kiderült, ezt viszont szerettem.
6. Kedvenc idézet: Sok van. De szemezgettem párat. Mondtam már, hogy imádom Emersont és Olive-et is?
" Just because there's vodka in my freezer doesn't mean I need to drink it. Wait... yes it does."
" Future Me is saying 'I told you so' all upside your head... but Now Me is standing here quietly."
" Emerson: Sounds like you're a narcoleptic.Ned: I suffer from uncontrollable types of deep sleep?
Emerson: What's the other one?
Ned: "Acrophiliac".
Emerson: Words that sound alike get mixed up in my head.
Olive: Me, too. I used to think "masturbation" meant chewing your food. (awkward silence) I don't think that anymore"
7. Kedvenc Dal: Olive - Hopelessly Devoted To You - Egyrészt azért, mert teljesen váratlanul ért, nem gondoltam volna, hogy ebben a dalban még énekelni is fognak és annyira-annyira megörültem neki, másrészt meg ez a kedvenc dalom a Grease-ből, harmadrészt meg a Glee-ben Darren Criss énekelte ezt és ez megmosolyogtatott.
8. Jelenet, ami megnevettetett: http://sirmorgan.tumblr.com/post/85318922901
9. Jelenet, ami megsiratott: http://leepacey.tumblr.com/post/85756076112
10. Kedvenc páros: Emerson és Simone - Szerettem Nedet és Chuckot, de néha idegesítően édes volt a kapcsolatuk, még nekem is, ezzel szemben olyan jókat kacarásztam Emerson és a kutyadiktátornő kapcsolatán, az mindent megért.
11. Kedvenc gyerekkori jelenet: Amikor Ned elkezd pitét sütni és előbb-utóbb az egész suli ott bulizik vele, azért is szerettem annyira, mert egy rövid időre a kicsi Ned boldog volt.
12. Legkevésbé kedvelt gyerekkori jelenet: Halloween. a szívem szakadt meg. Nem csoda.
13. Egy bűnös élvezet a sorozattal kapcsolatban: Egy icipicit szerettem Olive-ot és Nedet együtt. Vagyis megnéztem volna őket többet együtt. Jajj.
14. Valami, ami nem derült ki, pedig érdekelt volna: Ned apja. Mi lett vele? Hol van? Miért segített Nednek a végén? Minden érdekelt volna vele kapcsolatban.
15. Egy dolog, amit megteszel majd a sorozat megnézése után: sütök egy pitét.

You Might Also Like

0 megjegyzés

Flickr Images